2014. december 26.

Hópelyhek tánca

Eseménydús napra virradt. Az esti Karácsonyi bál előtt még gyakorolni kell a tökéletes keringőzést a diákoknak, különben nem vehetnek részt a délutáni adventi vásáron Roxmorts főterén, ahol csupa varázslatos meglepetés várja őket. Hermione Granger és Perselus Piton pedig egész nap közösen kell, hogy felügyelje a gyerekeket, nehogy letapossák egymás lábát, alkohol-tartamú italt fogyasszanak, vagy felgyújtsák a fenyőfát.


A története címe: Hópelyhek tánca
Szereplők: Hermione Granger, Perselus Piton
Kulcsok:
1.Kulcs: Karácsonyi tradíciók – adventi vásár
2.Kulcs: Szereplők – Hermione Granger, Perselus Piton
3.Kulcs: Karácsony szelleme - varázslatos
4. Kulcs: Páros-kémia – non-canon
5.Kulcs: Titkos kulcs – tánctanulás – Tűz Serlege
Műfaj: romantikus
Korhatár: nincs korhatár
Figyelmeztetések: enyhe OOC karakterek, a biztonság kedvéért jelölöm
Leírás: Eseménydús napra virradt. Az esti Karácsonyi bál előtt még gyakorolni kell a tökéletes keringőzést a diákoknak, különben nem vehetnek részt a délutáni adventi vásáron Roxmorts főterén, ahol csupa varázslatos meglepetés várja őket. Hermione Granger és Perselus Piton pedig egész nap közösen kell, hogy felügyelje a gyerekeket, nehogy letapossák egymás lábát, alkohol-tartamú italt fogyasszanak, vagy felgyújtsák a fenyőfát.

Minden jog J. K. Rowlingot illeti, én csak kölcsönvettem a karaktereit és helyszíneit magam és mások szórakoztatására.

Hópelyhek tánca

Hermione Granger nosztalgikus mosollyal az arcán figyelte a keringőző diákokat. A Trimágus Tusa idején megtartott Karácsonyi bál mindig is komoly hagyományokkal rendelkezett, ahol elvárták, hogy az ifjú nemzedékek tánctudása ne hozzon szégyent a Roxfortra.

Hermione, az ifjú bűbájtan professzor, ezért is szorgalmazta annyira a táncórákat. Még tíz év múltán is emlékezett arra a bálra, melyen negyedéves korában ő volt Viktor Krum partnere, és hála az ő titkos óráiknak, nekik igazán remekül ment a parketten való tündöklés-forgolódás – ellenben például Harryvel, aki sosem táncolt korábban. Csodaszép este lehetett volna, ha Ron nem viselkedik olyan lehetetlenül. Utólag persze rájött, hogy barátja féltékeny volt, amiért a bolgár kviddics-sztárt választotta partneréül, de ő egyáltalán nem bánta. Nagyszerű órákat töltött a társaságában, és bár eleinte gyakran léptek egymás lábára, önfeledt nevetésük mindenért kárpótolta őket. Ráadásul ekkor kapta élete első csókját is. Nem volt ugyan szerelmes a fiúba, de mégis meleg szívvel emlékezett vissza minden vele töltött pillanatra.

Gondolatai visszatértek a jelenbe, mikor meghallotta az oly jól ismert cinikus hangot.

- Ha a ma esti bálon is így fognak csetleni-botlani, több időt fognak a gyengélkedőn eltölteni, mint a nagyteremben. Hová tették a ritmusérzéküket? Olyan a hátuk, mintha púposak lennének, húzzák ki magukat!

Hermionénak nevetni lett volna kedve a tiráda hallatán, de komolyságot erőltetett az arcára, és nyugodt hangon megszólalva fordult kollégája felé.

- Talán hatékonyabb lenne a szidás helyett megmutatni nekik, hogyan is kell helyesen csinálni – mondta a boszorkány jó hangosan, hogy minden diák hallja.

Perselus Piton felvonta a szemöldökét; úgy nézte a nőt, mint egy különösen bonyolult talányt. Hermione állta a tekintetét, majd nem bírta visszatartani a kikívánkozó megjegyzést.

- Vagy esetleg attól fél, hogy ön sem táncol különb módon, mint a gyerekek?

A bájitalmester rosszul viselte a provokációt. A nőhöz lépett, és mielőtt reagálhatott volna, már táncoltak is. Piton magabiztosan vezette, tartása egyenes volt, mozdulatai pedig sugározták mindazt az eleganciát, melyet a keringő megkíván. A három perc alatt mindvégig egymást nézték, pillantásaik szavak nélkül kommunikáltak. A nagyterem mennyezetéről egyszer csak sűrű pelyhekben hullani kezdett a hó, jelezve, hogy odakint ugyanez történik, amit a diákok boldog nevetéssel konstatáltak. A mágikus gramofonból szóló zene lassan véget ért, a gyerekek pedig megtapsolták a bemutatót tartó professzoraikat. Piton grimaszolt, majd elhátrált Hermionétól.

- Folytassák a gyakorlást! Addig nem mennek sehova, amíg tökéletes nem lesz a tudásuk, ha kell, a bál kezdetéig itt maradnak!

- De hát délután vásár van Roxmortsban! – ellenkeztek felháborodottan a diákok.

- És készülődnünk is kell estére – szólt a másik ellenvetés.

- Akkor igyekezzenek! – adta ki a parancsot a tanár.

Mire eljött az ebédidő, Piton megkegyelmezett nekik, és útjukra bocsátotta az izgatott diákokat, akik már alig várták, hogy belevessék magukat az adventi vásár varázslatos forgatagába.

- Úgysem tartotta volna őket itt estig – vetette oda Hermione, Piton pedig gonosz mosollyal az arcán nézett rá.

- Ne vegyen rá mérget!

- Maga előbb borult volna ki, mintsem kitör a diáklázadás a délutáni programok miatt.

- Úgy véli, türelmetlen vagyok? – A bájitalmester rá jellemző módon vonta fel szemöldökét.

- Véletlen sem hagyná el ilyen sértés a számat – kacagott a nő.

- Pedig, amilyen pimasz és szemtelen lett az elmúlt években, nagyon is magára vallana.

- Tudom, hogy ön ezt nem bóknak szánta, de én annak veszem.

- Na, látja, pont erről beszélek, Granger. – Piton színpadiasan széttárta karjait.

- A végén még azt kell gondolnom, kedvel. Hiszen, bár semmi kedveset nem mond, de azt sem azon a hangszínen, ahogy Pomonával vagy Sybill-lel beszél.

- Maga teljesen el van tévelyedve, kisasszony. Jó, hogy azt nem gondolja rögtön, hogy szerelmes vagyok magába.

- Ugyan, professzor, ahhoz azt is feltételeznem kéne, hogy egy érzéketlen kő helyett dobogó szíve van a mellkasában. – Hermione ugyan csipkelődő stílusban beszélt, de a hangjának különös mellékhangzása volt.

- Merlinre, maga roppant bosszantó – sóhajtotta a férfi, és fáradt arckifejezéssel kezdte masszírozni orrnyergét.

- És az igazgatónőnek hála, délután is élvezheti a társaságomat Roxmortsban. De nehogy félreértse a helyzetet, Piton, ez nem randi.

- Granger, még azt kell gondolnom, maga akar tőlem valamit, azért provokál. Előbb a tánc, most ez…

- Ne aggódjon, semmi olyat nem akarok magától, amit maga sem tőlem.

- Ez mégis mit jelentsen? – döbbent meg Piton.

- Találja ki! – válaszolta Hermione, majd a férfinak hátat fordítva kivonult a nagyteremből, ahová érkeztek az ebédelni kívánó diákok.

A boszorkány már harmadik éve tanított a Roxfortban, átvette a bűbájtan oktatását a nyugdíjba vonuló Flitwick professzortól. Pitonnal kezdetben igazán fagyos volt a viszonyuk, de valamilyen furcsa okból kifolyólag McGalagony igazgatónő elég gyakran bízta meg őket közös feladatokkal – mint a táncoktatás felügyelése vagy a vásári kíséret –, amelyek során változott a kapcsolatuk. Hermione megszokta és valamelyest át is vette Piton stílusát, aki hajlandó volt időnként kikérni a véleményét bájital kísérleteihez. Anélkül kerültek bizalmasabb viszonyba, hogy az zavarta volna őket.

Hermione a lakosztályában elfogyasztott egy csésze teát és megevett mellé néhány vajas süteményt. Mrs. Weasley küldte őket néhány napja Ginnyvel, mikor meglátogatta barátnőjét, hogy személyesen mesélje el, Harry végre összeszedte magát, és megkérte a kezét. Őszintén örült barátai boldogságának, de rádöbbent, ő maga mennyire vágyik már rá, hogy valaki szeresse.

A teázás után rétegesen felöltözött, majd lement a bejárathoz, hogy összegyűjtse a roxmortsi látogatáshoz szükséges engedélyeket. A diákok már kisebb csoportokban gyülekeztek, mikor Piton is megjelent örvénylő talárja kíséretében.

Pontban két órakor elindultak a falu felé, a növendékek izgatottan siettek előre, míg ők kollégájával lemaradva, szótlanul sétáltak a sűrű hóesésben. Hermionét nem zavarta a csend, a férfi társaságában kifejezetten meghittnek érezte.

Már távolról hallották a vásár zsivaját és a mágikus hangfalakból szóló karácsonyi zenét. Mikor beértek Roxmorts főterére, a boszorkány megérezte a sütemények, a forralt mézbor és a sült gesztenye édes illatorgiáját. Madame Rosmerta csilingelő hangon invitált mindenkit pultjához, kóstolják meg különleges italait: a fahéjas vajsört, a különböző ízesítésű krémes-habos forró csokijait vagy a lángnyelv whiskyvel felturbózott teáit. Hermione el is határozta, hogy majd később kipróbálja valamelyik ünnepi kreációt.

Keresztülsétálva a kirakodók között, több ismerős arcot is észrevett, akiknek kedvesen kellemes ünnepeket kívánt, Piton azonban csak szótlanul biccentett. A férfi azóta egy szót sem szólt hozzá, mióta a nagyteremben faképnél hagyta. Zsebre dugott kézzel sétált tőle tisztes távolságban, s a boszorkány azon morfondírozott, mit gondolhat vajon Piton arról, amit korábban mondott neki. Értette vajon, mit nem mondott ki?

A nő már egy ideje tudta, többet érez egykori tanára iránt, mint amit valaha is gondolt volna. Az együtt töltött idő alatt nem csupán megkedvelte a zordnak és érzéketlennek tartott professzort, de bele is szeretett, és úgy érezte, a férfi sem közömbös iránta, csak talán még ő sem jött rá. Mást talán kínzott volna, ha egy olyan személlyel kell tölteni az idejét, aki nem viszonozza az érzéseit, de őt nem. Amikor a bájitalmester társaságában volt, boldogságot érzett.

Szándékosan provokálta délelőtt, mert tudta, magától nem kérné fel táncolni, így viszont megkaphatta a táncát, mert sejtette, nem az egyik diákkal fogja szemléltetni a keringőzés művészetét. Azóta vágyott rá, hogy az előző tanév végén, a Végső csata évfordulójának tiszteletére rendezett bálon táncoltak. Igaz, akkor sem a férfi kérte fel, hanem hölgyválasz lévén pont fordítva, de Piton nem utasította el. Azóta sem tudta feledni azt a varázslatos érzést, melyet a karjaiban érzett.

Tovább köröztek a vásárban. Az édességes pultoknál hosszú sorokban várták, többnyire roxfortos diákok, hogy kiszolgálják őket. Egy másik stand körül karácsonyi díszítésű arany cikeszek és megbűvölt seprű makettek repkedtek, megint máshol mozgó ünnepi jeleneteket ábrázoló képeslapokat láttak. Hermione egy könyves árus láttán érzett csábítást, hogy átnézze a portékát, hátha talál valami kincset, de nem szerette volna, ha Piton türelmetlenkedik miatta.

- Megnézheti, ha nem tart órákig – ajánlotta váratlanul a férfi, mintha a gondolataiban olvasna.

- Nem muszáj…

- Hermione, látom magán, hogy akarja, úgyhogy ne kéresse magát!

- Köszönöm. – Hermione örömében puszit nyomott a kollégája arcára, majd elpirulva merészségén, a könyvek felé fordult, így nem láthatta Piton meghökkent arckifejezését.

Hosszú percekig válogatott, lapozgatta a könyveket, észre sem vette, mikor lépett a férfi is közelebb, csak akkor eszmélt fel, mikor keresztbe nyúlt előtte egy bőrkötésű könyvecskéért. Miközben húzta vissza a kezét Piton, akkor vette észre, hogy nem is könyv, hanem egy napló van a bájitalmesternél.

- Nem is tudtam, hogy szokott írni – jegyezte meg meglepetten.

- Nem az érzéseimet meg hasonló lányregénybe illő gondolatokat, mint gondolja – gúnyolódott.

- Hát akkor? – kíváncsiskodott tovább Hermione.

- Bájital ötleteket, kutatási eredményeket, szaklapokban publikált cikkeim vázlatát – sorolta a férfi, s közben belelapozott a könyvecskébe. – Maga szokott írni?

- Igen, bár hagyományos értelemben. Rendszertelen időközönként kiöntöm a lelkem.

Piton kérdőn nézett, de ennél részletesebb magyarázatot nem kapott. Hermione ismét a könyvek felé fordult, majd kiválasztott kettőt megvételre, egy karácsonyi mesekönyvet és egy mágikus szokásokról szóló kalauzt.

- Meséket olvas? – kérdezte érdeklődve a bájitalmester, mikor tovább sétáltak. A nő nem vette észre, de fizetéskor Piton két naplót is vásárolt, majd zsebébe csúsztatott.

- Igen, mert szeretném megismerni a varázsvilág történeteit is, hogy ha egyszer lesz saját gyermekem, ne csak a mugli mesékkel ismertethessem meg, amik az én gyerekkoromban fontosak voltak. Számomra nagyon fontosak az ilyen továbbadható hagyományok. Maga sosem akart családot alapítani?

- Meglepődne, ha erre őszintén válaszolnék.

- Miért? A végén még kiderülne, hogy van szíve? – szurkálódott a boszorkány.

- Maradjunk annyiban, nem vagyok annyira gyerekgyűlölő, mint amennyire lehetnék az idióta, hozzá nem értő diákok miatt.

Hermione nem reagált, de mélyen érintették a férfi szavai. Azonban, mielőtt a képzelete elragadhatta volna, Piton újra megszólalt.

- Jöjjön, igyunk valamit!

Visszatértek Madame Rosmerta standjához, és rendeltek két fahéjas-szegfűszeges vajsört, majd a poharakkal a kezükben elsétáltak a jégpálya irányába. Csendesen kortyolgatták a fűszeres italokat, közben pedig a jégen bohóckodó-piruettező diákokat figyelték.

- Elégedetté teszi, hogy tanár lett? – törte meg végül a némaságot a férfi.

- Persze, miért ne tenne?

- Sokan várták magától, hogy egy napon majd magas beosztású minisztériumi tisztviselő lesz. Ehhez képest egyesek csalódtak magában, mikor megpályázta, majd az elnyerése után el is fogadta Filius pozícióját.

- Kevés ember véleménye érdekel, akiké pedig igen, támogattak a döntésemben. A szüleimnek, a barátaimnak az a fontos, hogy boldog legyek, ehhez pedig azt kell csinálnom, ami örömet okoz. Gondolom, a maga álma azonban nem az iskola volt.

- Szerencsére Minerva támogatja a kutatási vágyaimat és a konferenciákon való részvételemet, ha cserébe rendszeresen részt veszek ezeken a felügyeleteken.

- Igazságos alkunak tűnik.

- El ne árulja az igazgatónőnek, de az is. Albus ugyanezeket elvárta tőlem, de nem igazán volt cserébe engedékeny. Kísérletezhettem persze, de az fel sem merülhetett, hogy a kastélyt emiatt elhagyjam. Neki elsősorban a kéme voltam, utána az alkalmazottja, és erre előszeretettel emlékeztetett is.

- És a tanítást nem élvezi, igaz?

- Egyesek nem értik, miért vagyok maximalista. Pedig, ha belegondol, logikus. A bájitalok komoly precizitást igényelnek több okból is. A főzési folyamat veszélyes lehet, ha nem megfelelő módon végzik, a végeredmény sem mindegy, mennyi kárt okozhat, ha elrontják, ahogy az sem, eközben mennyi alapanyag megy kárba – magyarázta. Piton kellemesen mély baritonja elbódította Hermionét, aki hálás volt, hogy ennyire mélyen beleláthat a gondolataiba. Úgy érezte, aznap igazán megismerheti őt.

- Nem enne egy kis sült gesztenyét? Mióta megéreztem az illatát, ehetnékem van.

- Miért is ne? Legalább harminc éve ettem utoljára – válaszolta elgondolkozva Piton, és az árus felé indultak.

A növekvő tömegben kénytelenek voltak közelebb lépni egymáshoz, s időnként óhatatlanul is összeért a karjuk. Egyikük sem igyekezett eltávolodni vagy megelőzni a véletlen érintéseket, amit Hermione jó jelnek vett.

- Édesszájú? – kérdezte a nő, mikor a gőzölgő gesztenyével teli papírzacskókkal a kezükben a főtér széle felé indultak.

- Nem igazán. De miért fontos ez?

- Csak érdeklődtem. Hogy ha egyszer kedvet kapnék kitúrni a manókat a Roxfort konyhájáról, hogy én készítsek valamit, tudjam, mivel érdemes kínálni magát. A válasza alapján nem süteménnyel. Szóval, mi a kedvence?

- Miért, elkészíti nekem? – Piton meglepetten vonta fel a szemöldökét.

- Még az is meglehet. Mondjuk karácsonyra… - válaszolta sejtelmesen a boszorkány.

- A májas hasé.

- Rendben, megjegyeztem. – Hermione gyomrában pillangók repdestek a férfi halvány mosolya láttán.

Lassan szemezgették a gesztenyét, közben a diákokat figyelték, akik önfeledten élvezték a vásár forgatagát. A boszorkány azon gondolkozott, vajon az a Piton, akit ma megismert, huzamosan is megmarad-e, vagy a kastélyba visszatérve a kötözködő énje kerekedik megint felül. Mert bár kedvelte úgy is a férfit, mi több, beleszerelmesedett a mogorva pincedenevérbe is, de ez a verzió még magasabb szintre emelte az érzéseit.

- Hamarosan kezdődik a fényünnepség, talán közelebb kéne mennünk felügyelni a diákokat, mielőtt valamelyik felgyújtja a fenyőt – jegyezte meg a bájitalmester cinikusan, Hermione pedig válaszul bólintott. Zsebébe süllyesztette a gesztenye maradékát, és elindult a férfi után.

- Esetleg mi is részt vehetnénk a gyertyagyújtásban.

- Ha gondolja, maga menjen, de én inkább itt maradok.

- Kérem, Perselus, jöjjön maga is. Karácsony van, a szeretet ünnepe, a fényünnep pedig az elhunyt szeretteinkre való emlékezés miatt olyan fontos. Biztosan van valaki, akire ön is szívesen emlékezik… - Hermione barna tekintete reménykedéssel volt teli. Piton mélyet lélegzett, majd aprót lépve a nő felé közeledett.

A boszorkány szeretett volna belelátni a férfi fejébe, látni agyának fogaskerekeit mozgásba lendülni; majd lekúszni a szívébe, hogy megismerhesse az érzéseit. Szerette volna megkérdezni, kiért gyújt lángot, de félt a választól. Rettegett, hogy még mindig Lily Evans emlékébe szerelmes, és neki esélye sincs kivívni a helyet.

Perselus Piton azonban nem csak mellé lépett, hanem egy pillanatra a kezét is megfogta. Egy röpke, lágy érintés volt csupán, de épp elegendő ahhoz, hogy a gyomrában a pillangók újra szárnyra keljenek, torkában pedig gombócot érzett, mikor közel hajolt hozzá, hogy a fülébe suttogja bársonyos hangján:

- Igaza van.

Bár a kezét elengedte, de szorosan mellette maradt, mikor az esti szürkületben a Roxmortsba látogatók körbeállták a főtér közepén álló hatalmas fenyőfát, melyeken a szivárvány minden színében pompázó díszek már hetek óta függtek, azonban a gyertyák még lángjukra vártak.

Pontosan négy órakor mindenki előhúzta pálcáját, és valamennyi hegyéből sárga fénygömbök repültek fel, mintha millió szentjánosbogár volna, hogy meggyújtsák a gyertyákat. Hermione könnyes tekintettel figyelte a megható pillanatot, és mindazokra gondolt, akik már nem lehettek közöttük. Régi barátokra, tanárokra, mindazokra, akik a háború idején eltávoztak.

Miután a fa már teljes fényében pompázott, percekig tartó csend következett, mindenki mozdulatlanul, szipogva maradt a helyén. A boszorkány egyszer csak arra eszmélt, hogy kezét újra Perselusé keresi, érinti, fogja. Megszorította. Nem nézett felé, továbbra is a fenyőt csodálva elmosolyodott. Érezte, tudta, ez egy varázslatos nap, amit nem a mágia tesz azzá, hanem a remény, hogy a szerelme viszonzásra lelhet.

Már oszlott körülöttük a tömeg, mindenki hallótávolságon kívül volt tőlük, mikor Piton halkan megszólalt.

- Nem gondolok annyit édesanyámra, mint kellene. Köszönöm, hogy emlékeztetett erre.

- Biztosan csodálatos asszony volt. – Hermione megkönnyebbült, hogy a férfi nem Lilyre gondolt.

- Az volt. Csak elkövetett egy hibát. Nem a megfelelő emberbe szeretett bele, és ezért élete végéig büntette őt a sors – mesélte halk, szomorú hangon.

Meghitt pillanat volt, mikor végre egymás szemébe néztek, és Perselus továbbra is fogta a kezét, ráadásul utat engedett a szívébe.

- Igaza volt, Hermione – suttogta bársonyos hangon.

- Miben? – kérdezte halkan.

- Maga semmi olyat nem akar tőlem, amit én sem magától. És a mai nap után kétséget sem hagy afelől, mit érez. Most már én is be merem vallani magamnak és önnek… neked. Örülök, hogy az életem része lettél.

- Nem tudom, mi történt ma délután, de az csodálatos volt. Félreismernek az emberek, mikor azt hiszik szívtelen és érzéketlen vagy. – Hermione hangja el-elcsuklott a meghatottságtól.

- A táncóra után mintha te is azt mondtad volna, csak egy kő van a szívem helyén – szúrta közbe Perselus cinikusan.

- Tudod, szemtelen vagyok és pimasz. És szeretlek provokálni.

- Igazi griffendéles vagy – morogta szeretetteljesen, majd égnek emelte tekintetét.

- Ebbe ne menjünk bele, mardekáros barátom – nevetett a nő. – A lényeg, hogy tudom, mindig is tudtam, hogy van szíved, hogy képes vagy szeretni. Láttam az emlékeidet…

- Hermione, te még mindig amiatt aggódsz, hogy Lilyt szeretem?

- Azt mondtad, örökké.

- Akkor azt hittem. De ma már más a helyzet. Megismertelek téged, és a ma délután után úgy érzem, igazán megismertelek. – A férfi egy pillanatra a feje fölé pillantott, majd újra Hermione boldog, könnyes arcát figyelte. – Hiszel nekem?

- Annak ellenére, hogy ma délután úgy viselkedsz, mintha nem lennél önmagad, és ez felettébb zavarba ejtő, ám roppant vonzó is, igen.

- Helyes, Granger kisasszony, tíz pont a Griffendélnek – suttogta játékos hangon, majd hozzá hajolt, és gyengéd megcsókolta a hidegtől kipirult arcát, majd az orrát, végül ajkait.

Csodálatos percek teltek el, míg egymást ölelve-csókolva álltak Roxmorts főterén, a karácsonyi fenyő fényeinek bűvkörében. Kizárták a külvilágot, nem érdekelte őket, hányan lesznek szemtanúik, csak az számított, hogy végre megtört a jég.

- Komolyan képes voltál ekkora nyilvánosság előtt megcsókolni? – kérdezte nevetve a boszorkány, mikor ajkaik elszakadtak, ám egymástól nem távolodtak el. Összesimulva, homlokukat a másikénak döntve álltak a hóesésben.

- Muszáj volt. Ha te is felnéztél volna, látod, hogy egy fagyöngy koszorú lebegett a fejünk felett.

- És csak úgy idekerült a semmiből?

- Mondtam, Granger, a fejünk felett lebegett.

- Szerintem, Piton, csak kellett egy kifogás, mert magadtól nem mertél volna megcsókolni, ezért hallucináltál.

- Úgy gondolod?

- Igen.

Válaszul Piton ismét megcsókolta, ezúttal már nem ismerkedő gyengédséggel, hanem szenvedélyes vággyal. Pihegve húzódtak el egymástól percekkel később.

- Még mindig úgy gondolod?

- Ha utána megint ilyen csókot kapok, akkor igen.

- Cseles boszorka. Most viszont már azt hiszem, indulnunk kéne vissza az iskolába, a diákok már nincsenek itt. – Mindketten körbenéztek, de valóban, az esti bálra való készülődés miatt az ifjúság visszatért a Roxfortba.

Kézen fogva sétáltak végig a friss hóban, és boldogok voltak.

Hermione visszagondolt a Végső csata napjára. Mikor visszatért a Szellemszállásra Voldemort bukása után, nem hitte, hogy a még éppen csak lélegző Perselus Pitonra talál. De aznap megmentette az életét. Akkor még nem is sejtette, hogy nem csupán egy professzora életét, hanem a szerelméét ragadja vissza a halál torkából.

- Remélem, még nem telt be teljesen a táncrended – szólalt meg a férfi, visszarángatva kedvesét a jelenbe.

- Azt hittem, már sosem kérsz fel magadtól – nevetett Hermione, Perselus pedig csak gúnyosan mosolygott.

Aznap este Hermione Granger csak Perselus Pitonnal táncolt, ahogy hátralévő élete valamennyi bálján.

VÉGE



11 megjegyzés:

  1. eddig ez a kedvencem, és nem csak a párosítás miatt <3

    VálaszTörlés
  2. Szia! Hozok neked is pontokat. :)

    Karácsonyi faktor:
    Megvolt. Kívül-belül egyaránt (bár ha még egyszer meglátom/meghallom a "karácsony a szeretet ünnepe" lózungot, nem is tudom, mit csinálok).
    10 pont

    Összbenyomás:
    Kellemes történet volt, néhány közhelytől és furcsára sikerült kifejezéstől eltekintve. Oh, el kell mondjam neked, hogy nem tetszett az, hogy mindentudó narrátorként Piton szájába adtad azt, amit csak te, az író tudhatnál (konkrétabban: Piton rákérdezett, Hermione attól tart-e, hogy ő még mindig Lilyt szereti) - hacsak Piton nem legilimentálta őt suttyomban.
    8 pont

    Összkép:
    Már az első történetnél is írtam, hogy zavar, ha valami miatt nagyon széttagolódik a történet - itt is ez a helyzet, sajnos. Aztán ott volt az, hogy "nehogy felgyújtsák a fenyőfát/karácsonyfát" - ezt bizony kétszer sütötted el, és ez a történet nem elég hosszú ahhoz, hogy ez ne tűnjön fel.
    Ha tagoltad is, az itt nem látszik - összefolyik az egész, nem lehet egy-két ránézés alapján eldönteni, hol ér véget az egyik, és hol ér véget a másik szakasz.
    6 pont

    Szereplők-kulcs:
    Piton is, Hermione is rendben volt, nálam a "beleférnek" kategóriába tartoznak.
    10 pont

    Páros kémia:
    Kétségkívül non-canon volt, és ebben a történetben jól is működtek együtt, kedvesek voltak, szerethetők, túl tudtál lépni az "okoska" és a "zsíros hajú, szemét pincedenevér" skatulyákon. Azt azonban furának tartottam, hogy Piton - önmagához képest - milyen hamar és nyíltan szerelmet vall.
    9 pont

    Karácsonyi tradíció-kulcs:
    Volt adventi vásár annak minden színességével és illatával.
    10 pont

    Karácsony szelleme:
    Varázslatos...? Igen. Volt benne mágia, és tündérmese-szerűség is.
    10 pont

    Titkos kulcs:
    Megvolt a tánctanulás is, a Tűz serlege is, bár utóbbira csak utaltál a Trimágus tusával - viszont ügyesen ötvözted a párjával, a tánccal.
    10 pont

    VálaszTörlés
  3. 1. Karácsony-faktor:
    10/10
    Jajj, nagyon karácsonyi hangulatom lett ettől a kis novellától. Szívem szerint egész nap Mariah Carey üvöltene a szobában. Nagyon jól lavíroztál ebben a cukormázas giccstengerben, úgy, hogy az olvasó ne érezze soknak a karácsonyi hangulatot, de mégis ott legyen az egész történet olvasása alatt. Hóesés, fahéj, forró csoki, sült gesztenye, fagyöööngy. :3 Nagyon ügyes voltál.
    2. Összbenyomás:
    10/10
    Könnyed kis Snanger, igazából semmi eltérő a megszokott Snangerektől, de itt valahogy jól esett az, hogy biztonságos terepen maradtál. Piton pitonos volt, Hermione hermionés, a karácsony meg karácsonyos volt. Kora reggel, 6 óra környékén kezdtem neki a történetnek, szóval nem is nagyon vágytam másra a reggeli kávém mellé, mint egy könnyed, nem túlbonyolított történetre.
    3. Összkép:
    10/10
    Szépen fel volt építve, a szereplők között nem voltak hirtelen, meggondolatlan cselekedetek, folyamatosan kerültek egymáshoz egyre közelebb és közelebb. Nagyon bevonzott a történeted, szépen fogalmazol, helyesírási hibát nem találtam.
    4. Szereplők kulcs:
    10/9
    Csak azért kapsz 9 pontot, mert a nyílt szerelmi vallomás kicsit idegen Pitontól, de ez csak egyetlen momentum volt. Egy OOC párosban amennyire lehetett, próbáltál karakter hű maradni, és ez nagyon tetszett, mert sokan annyit változtatnak egy adott karakteren a történet kedvéért, hogy a végén már csak a neve miatt tudom, hogy az adott karakterről van szó. Hermione is a könyvekben megszokott személyiségjegyekkel bír, tud ő néha ilyen kis vagány is lenni, mint ahogy Pitonnal is kacérkodik a történet elején.
    5. Páros-kémia:
    10/10
    Aranyos, kedves kis szerelmi történetet kaptunk. A kezdetektől fogva lehetett érezni köztük a szikrát, szóval nem hirtelen, villámcsapás szerűen történt meg a nagy egymásra találás.
    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs:
    10/10
    Tetszett, hogy nem akartad a szánkba rágni, hogy ez itt most egy adventi vásár. Szépen ábrázoltad a leíró résszel, hogy milyen is, de utána a szereplőkre koncentráltál, és szépen, egy-egy momentumot kiemelve, újra és újra felhoztad (pl. gesztenyézés).
    7. Karácsony szelleme-kulcs:
    10/10
    Őszintén, ezzel a kulccsal nem tudtam volna mit kezdeni, ha esetleg egy kihívás keretében megkapom. Ez azért nem egy olyan kulcs, amit szó szerinti értelmezésben át tudsz ültetni a történetbe. Ügyesen megoldottad, hogy szinte ki sem lett mondva (megnéztem, háromszor említetted, más-más kontextusban), inkább hangulatában lett átadva ez a kulcs.
    8. Titkos kulcs:
    10/10
    Örültem, hogy mindkét része be lett emelve a történetbe, és annak is, hogy hangsúlyt kaptak, hiszen Hermione visszaemlékezik arra, hogy mik történtek vele akkor, de ezek a jelenre is kihatással vannak. A tánctanulás pedig szintén az események elindulásaként kapott fontos szerepet.

    Örülök, hogy olvashattam a történetet!

    VálaszTörlés
  4. Kedves író!

    Karácsony-faktor: Teljesen magával ragadott a karácsonyi hangulat, kezdve a tánctanulás közben a Nagyteremben meginduló hóeséssel. Az egy nagyon jó ötlet volt. A meghitt hangulatot növelte az adventi vásár a forralt borral, vajsörrel, sültgesztenyével. Az este tartandó karácsonyi bál és a vásárban szóló karácsonyi zene csak fokozta a karácsonyhangulatot.

    Összbenyomás: Nagyon jó is lehetett volna ez a történet, mert minden eszközöd megvolt hozzá, de a megvalósítás nem sikerült annyira. A megfogalmazással voltak főleg problémáim, de azt majd az összképnél. Maga az ötlet viszont tetszett, ahogy a történet címe is, meg ahogy a karácsonyi vásárt ábrázoltad. Azok a leírások jól sikerültek.

    Összkép: Volt néhány értelmetlen mondat. Rögtön ilyen a leírás első mondata: „Eseménydús napra virradt.” Ki vagy mi? Innen hiányzik az alany, így önmagában ez a mondat értelmetlen. A másik, ami nagyon szemet szúrt, az egy félmondat: „…pillantásaik szavak nélkül kommunikáltak.” Itt nem a pillantásaik kommunikáltak, hanem Perselus és Hermione egymással a pillantásaikon keresztül. Ez így teljesen hibás. De volt még néhány hasonló a történetben. Egy alapos átnézés még rá fog férni a verseny után. Ahogy egy kis átgondolás is. Túl gyorsak az események, túl gyorsan vallják meg egymásnak az érzelmeiket, főleg hogy ismerjük ezt a két embert, a múltjukat. Nem olyanok, hogy ilyen hamar megnyíljanak, főleg Piton nem, ez kissé logikátlan lenne tőle. Még lehetett volna egy kicsit bővebben kifejteni a közeledésüket, mert ez így nekem kevés. Lehet, hogy a történet íve így kerek és lezárt, mert tényleg az, de történetvezetésileg hagy némi kívánnivalót maga után.

    Szereplők kulcs: A szereplők megformálását megfelelőnek éreztem, de a végére kiléptek a saját jellemükből, túlságosan kedvesek voltam egymással. Főleg Piton nem volt a végére egyáltalán Pitonos, viszont Hermione még a végén is többnyire önmaga volt, bár kicsit kezdett lányregényekből ismert tini lányra hasonlítani.

    VálaszTörlés
  5. Páros-kémia: Ez a része majdnem maximálisan megvolt. Itt eltekintek tőle, hogy kissé lányregényes volt, mert ez szubjektív vélemény. Objektíven nézve a dolgokat tökéletes non-canon, erre egy szavam sem lehet.

    Karácsonyi tradíciók-kulcs: Ez a kulcsfelhasználásod tetszett a legjobban. Minden megvolt, ami ehhez a kulcshoz kell. A színek, a karácsonyi kavalkád, a zene, az ételek-italok, minden, ami kifejezi a színes forgatag lényegét. Nagyon szerettem magáról a vásárról olvasni, mert azt a részt nagyon jól megírtad.

    Karácsony szelleme-kulcs: Varázslatos volt nem csak a mágia miatt, hanem a hangulata és az enyhén tündérmesébe hajló vége miatt is. Áthatotta az egész történetet és engem is magába szippantott. Jól megteremtetted a hangulatot, a varázslatosságot és ezt tartottad is végig.

    Titkos kulcs: Jól kiegészítette egymást a kulcs két eleme, a tánctanulás és a Tűz Serlege. Utóbbi ugyan csak említés, gondolat szintjén szerepelt, de a tánctanulás és maga az esti bál ráerősített erre. Jól használtad fel ezt a kulcsot is.

    Köszönöm, hogy olvashattam a történetet!

    Pontjaim:

    Karácsony-faktor: 10
    Összbenyomás: 7
    Összkép: 5
    Szereplők kulcs: 8
    Páros-kémia: 9
    Karácsonyi tradíciók-kulcs: 10
    Karácsony szelleme-kulcs: 10
    Titkos kulcs: 10

    Üdv:

    LL, zsűri tag (Kritika Klub, megtalálsz minket a merengő fórumán)

    VálaszTörlés
  6. Kedves író!
    1. Karácsony-faktor: 7 pont.
    Azon kívül, hogy a cselekmény karácsonykor játszódik, és itt-ott szívet melengető apróságokban, amik egyébként nagyon jók voltak, van utalás az ünnepre, én kevésnek éreztem az ünnepi hangulatot. Nem volt eléggé beleszőve a történetbe, főleg az adventi vásárban lehetett volna igazán kibontakoztatni a dolgot, elkapni a karácsonyi hangulatot, de úgy éreztem, hogy ez nem sikerült teljesen.

    2: Összbenyomás: 8 pont.
    Néhány dologtól eltekintve, amit lentebb még részletezek, tetszett a történet, kellőképp megmosolyogtatott, de ahol kellett, ott elég komoly volt; a párbeszédek különösen jól sikerültek, és a leíró részek is jó helyre lettek beszúrva, hogy szép kerekké tegyék a történetet. Ami még nagyon tetszett, azok a múltra való utalások, egy-két mondat a régi időkről (nem eltúlozva), ami hihetővé tette az egészet.

    3: Összkép: 10 pont.
    Ebben a pontban két negatívumot tudok megemlíteni, de egyik miatt sem vonok le pontot: Piton nem véletlenül vette meg azt a második naplót, de hiányoltam ennek a résznek a folytatását, az ajándék átadását. A másik pedig, hogy még nagyon sokáig tudtam volna olvasni a történetet: miért lett ilyen rövid? Nagyon jól fel lett építve a cselekmény, a rövidségét tekintve aztán főleg. Nehéz ilyen kevés szószámból egy ilyen kerek történetet írni, de neked, kedves író, sikerült. Nem éreztem sehol, hogy egy-egy jelenet hiányozna, hogy valamit jobban ki kellett volna fejteni a cselekmény szempontjából, a megfogalmazás jó volt, végig fenntartottad az érdeklődésemet olvasás közben, ahogy fentebb említettem, a párbeszédek nagyon jók lettek, karakterhűek; és épp ezért, mert ennyire tetszett, szívesen olvastam volna tovább is :)

    4: Szereplő-kulcs: 10 pont.
    Ehhez nem tudok sok mindent hozzáfűzni; mind Hermione, mind Piton karakterét sikerült jól megformálnod.

    5: Páros-kémia: 8 pont.
    Itt viszont sajnos muszáj pontot levonnom. A cselekmény szempontjából nem volt hiányosság, itt viszont igen. Arra több időt kellett volna szánni véleményem szerint, hogy Hermione érzéseinek keletkezését bemutasd. Ezen túl gyorsan túlestél, alig egy-két bekezdést szenteltél neki, és bár maga a történet se túl hosszú, ezt azért lehetett volna egy kicsit még részletezni; ez a rész nem lett eléggé kidolgozott szerintem.

    6: Karácsonyi tradíciók-kulcsa: 10 pont.
    Kellőképp beleépült a történetbe ez a kulcs.

    7: Karácsony szelleme-kulcs: 10 pont.
    A nagyteremben a tánc közben a hóesés, a fényünnepség és a páros feje fölött megjelenő fagyöngy koszorú mind mind kellőképpen varázslatossá tették a hangulatot :)

    8: Titkos kulcs: 10 pont.
    Itt egy kicsit megint bajban voltam, mert habár mindkét titkos kulcsot beleépítetted a történetbe, egyikről sem olvashattunk túl sokat, néhány mondattal "elintézted" őket, de mivel ilyen rövid lett a történet, igazából nem is szabadott volna még több helyre belezsúfolni, így végül maradok a maximális pontszámnál.

    Eddy, zsűri tag (Kritika Klub)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Szerző! Köszönöm a történetet! Íme, az értékelésem:



    1. Karácsony-faktor: 10/10

    Ez teljesen rendben volt, átadtad az adventi vásárok színes, nyüzsgéssel teli hangulatát úgy, hogy egyáltalán nem lett giccses.

    2. Összbenyomás: 10/8

    Kellemes, szórakoztató történet. Örülök, hogy a sok drámai és sötét történet között akadt egy ilyen is, nekem ez nagyon kellett a karácsonyi „menübe”. Tetszik, hogy a történet nem akar több lenni, mint ami: egy kedves, aranyos romantikus mese. Igazából olyan nagy mélységek és művésziség nincs benne, de ehhez a sztorihoz nem is igényeltem.

    3. Összkép: 10/8

    A stílusod egyszerű, letisztult, olvasmányos, komoly hibát nem találtam. A sztori felépítése rendben van, volt íve, volt eleje-közepe vége.

    4. Szereplők kulcs: 10/7

    Nekem mindkét szereplő kicsit OOC lett (pláne az összejövős résznél), de végül is annyira nem, hogy megfeküdje a gyomromat. A habitusuk közötti különbség mindenesetre jól kijött, a reakcióik egymásra jók voltak, a párbeszédek éltek, az általad megteremtett helyzetek pedig életszerűek és szórakoztatóak.

    5. Páros-kémia: 10/7

    Ez a része a történetnek kicsit felemás lett. Azt ugyan jól érzékeltetted, hogy ők ketten már régebb óta kinézték egymást, és nem egyik pillanatról a másikra változott meg a véleményük egymásról, viszont a csipkelődéseikkel, piszkálódásaikkal inkább tűntek kamaszosnak, mint két sokat megélt, háborút látott felnőttnek. Ettől eltekintve viszont ott volt a kémia köztük, elhittem neked, hogy tényleg egy pár lettek.

    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 10/10

    Mint írtam az első pontnál is, ez teljesen rendben volt.

    7. Karácsony szelleme-kulcs: 10/10

    Ez is teljesen átjött, tényleg varázslatos lett.

    8. Titkos kulcs: 10/10

    Szépen beleszőtted a sztoridba, volt utalás az eredeti könyvre… Nem találok benne kivetnivalót.


    Szeretnivaló, szívmelengető történet lett, szívesen olvastam, köszönöm az élményt!


    Üdv: Xwoman

    VálaszTörlés
  8. Kedves Író!
    Kicsit ódzkodtam ettől a történettől, mikor először megláttam a párost. Nem vagyok valami nagy Snanger rajongó, nagyon ritka, hogy egyáltalán rászánom magamat az ilyen történet elolvasására, de ennek ellenére igazán kellemes hangulatú kis mesét kaptam Tőled. Jól esett olvasni, még nekem, az elvetemült anti-Snanger olvasónak is, amihez igazán gratulálok. :)

    KARÁCSONYI FAKTOR: 10 pont
    De még mennyire, hogy meg volt, szinte lecsordult a képernyőről! Amit csak a karácsonnyal kapcsolatban kívánhat az ember, azt itt minden megjelent. Visszaidézted a karácsonyok hangulatát, pedig már majd’ egy hónapja magunk mögött hagytuk a fenyőt, az ajándékokat és a mézeskalács illatú házban kortyolgatott puncsot. ^.^

    ÖSSZKÉP: 10 pont
    A történet szép kerek volt, bár először azt hittem, valami kapkodó, kicsit zsúfolt dolgon kell majd átrágnom magamat, mert elég rövidnek ígérkezett ez a nem egészen háromezer szó. Te azonban megoldottad, hogy egyáltalán ne legyenek ilyen negatív érzései az embernek olvasás közben. Könnyű volt falni a sorokat, bekezdéseket, rengeteg mindent tudtál beletenni ebbe a kis novellába és a stílusod is végig vitt magával, szóval le a kalappal, engem megnyertél. :)

    SZEREPLŐ KULCS: 10 pont
    Hermione és Severus volt a középpontjában, egy-egy bekezdéssel szépen éreztetted a jellemüket és azt, hogyan jutott el a kapcsolatuk a jelenbeliig. Severus ugyan kicsit lágyabb verziója volt a könyvekből megismert önmagának, mégsem éreztem azt, hogy emiatt fanyalogna a Snape-imádatom, hiszen szépen végigvezetted, hogy miként vált ilyenné, mióta Hermione „mellette van”. Az egyetlen, amit hiányoltam (de ezt egyáltalán ne vedd a szívedre, az eddig valamilyen okból elolvasott Snanger történetek kilencvenkilenc százalékában hiányolom) hogy nem éreztem azt, hogy Severus és Hermione között azért egy egész generációnyi korkülönbség van, hiába érettebb Hermione a saját korosztályánál. Valahogy ez elsikkadt, pedig vártam rá, hiszen az élettapasztalat azért sokat nyom a latba egy olyan ünnep megélésében, mint a Karácsony. De ez valószínűleg csak az én kis bolondériám, úgyhogy nem is rovom fel, jár a maximum pont a karakterekre. :)

    VálaszTörlés
  9. PÁROS-KÉMIA: 10 pont
    Korábban már írtam egyszer, de azért ismét megteszem: nagyon tetszett, ahogyan végigvezetted és felvillantottad, hogy miként jutottak el eddig a fordulópontig a karaktereid, hogyan vált tanár-diák kapcsolatból előbb kollegiális viszonnyá, aztán barátsággá, kölcsönös tiszteletté és vonzalommá. Működött a két karaktered között a kémia, végig ott volt az a kis szikra, ami a meggyújtásra vár, a csipkelődéseik igazán kellemes, belsőséges hangulatot adtak ennek a kapcsolatnak. Egy ponton még az is felvillant a lelki szemeim előtt, hogy milyenek lesznek majd évek múltán; a könyvárusnál már szinte úgy viselkedtek, mint egy teljesen összeszokott és egymásra hangolódott pár. Kedves volt, bájos, szerethető – és főként hihető, még számomra is, pedig én aztán nagyon nehezen hiszem el, hogy e között a két karakter között történhet valami, ami a mentori kapcsolaton túl mutat. Van egy tippem: nem először írtál velük, igaz? (Aztán lehet, nagyon mellé lövök, de akkor is ezt érzem és kész. X3)

    KARÁCSONYI TRADÍCIÓ: 10 pont
    Ezzel tettél zsebre. X3 Imádom a bécsi vásárok hangulatát és ez itt maximálisan visszaköszönt, egy olyan élményt tettél élővé a képernyőn, amit mindig örömmel élek át újra és újra. Imádtam, ahogy leírtad a roxmorti vásárt, kétségtelenül ez lett a kedvenc részem a történetben.

    KARÁCSONY SZELLEME: 6 pont
    Itt azért maradt bennem hiányérzet, nem is kevés. :( Számomra ez a történet inkább reménykedő, családias (mikor együtt vásározott Hermione és Severus, az nagyon összeszokott, belsőséges jelenet lett), vagy épp meghitt hangulatot árasztott, nem varázslatosat. Az egyetlen, ahol tényleg azt éreztem, hogy itt valami varázslatos fog történni a két karakterrel, az elején a táncnál volt, mikor a hó épp a legjobb pillanatban kezdett hullani, egyébként végig csak vártam és várta, hogy megtörténjen velük a karácsonyi csoda, de az elmaradt. Szépen lassan átcsúsztak abba a kapcsolatba, ami már meg volt közöttük, csak kifejezésre kellett jutnia és… Ennyi. Nagyon sokat gondolkodtam ezen a kulcsodon, mert végül is a Karácsony a hétköznapi varázs ünnepe is, de azért jó szívvel magas pontot erre sajnos nem tudok adni. Meg volt a maga varázsa, de nem az, amit én egy varázslatos karácsonytól várnék.

    TITKOS KULCS: 10 pont
    Tetszett, hogy a tánc motívumához többször is visszanyúltál. Nem vitted túlzásba a kulcsok beépítését, de mégis fontos szerephez jutottak ez által; mind a választott könyv, mind pedig a tánctanulás. Szerintem itt nagyon nem is lehet túlragozni a dolgot, benne volt, nem maradt hiányérzet bennem, úgyhogy természetesen jár a maximális pontszám. :)

    ÖSSZBENYOMÁS: 9 pont
    Bájos történet volt, olvasmányos, gördülékeny, kellemes hangulatot árasztott minden szavad, minden leírásod. A Snanger párost ugyan egészen biztosan nem emiatt a történet fogom a szívembe zárni, mégis inkább pozitív benyomásaim vannak a történeteddel kapcsolatban, kedves Író, nem pedig az maradt meg, hogy rá kellett szánnom magamat a végigolvasására. Sajnálom, ez így leírva kicsit sértőnek hangzik a saját fülemnek, talán a tiednek is, de egyszerűen képtelen vagyok szebben megfogalmazni, úgyhogy kérlek, nézd el nekem az esetlenséget, mert ezt igenis dicséretnek szánom, bármilyen bénán is jön ki. ^.^”

    Köszönöm a kellemes élményt!
    DaeMoon, zsűri tag (Kritika klub tag)

    VálaszTörlés
  10. 1. Karácsony-faktor: 9
    2. Összbenyomás: 9
    3. Összkép: 9
    4. Szereplők kulcs: 10
    5. Páros-kémia: 9
    6. Karácsonyi tradíciók-kulcs: 10
    7. Karácsony szelleme-kulcs: 10
    8. Titkos kulcs: 10

    Nekem kicsit túl romantikus, és túl idealizált történet volt, de ettől függetlenül szimpatikus, könnyed, és gyorsan emészthető karácsonyi mesének tartottam. Piton valóban OOC, de ha belegondolok, Granger is elég szerepidegen volt egyik-másik jelenetben; mindenesetre a sutaságukkal kiegészítették egymást.

    Angel8

    VálaszTörlés
  11. Kedves Dorkuci!

    Kellemes kis történet volt,a karácsonyi hangulatot szépen hoztad benne. Bár a szereplők valóban kissé OOC-k voltak az én ízlésemnek. Természetesen az írói szabadság jegyében mindenki úgy alakítja a karaktereket, ahogy tetszik neki. Nekem Hermione néha már zavarba ejtően nyíltnak tűnt, és Piton is kiszámíthatóbb volt a vártnál.
    A karácsonyi vásár ötlete és a gyertyagyújtás nagyon tetszett. Én is azt hittem, hogy Piton Lilyért fog gyertyát gyújtani, de kellemesen csalódtam, amikor az édesanyjáért tette meg, és számomra ez volt a legszebb része a történetnek.
    Köszönöm szépen, hogy olvashattam!

    Etti

    VálaszTörlés